Szigetújfalu története
A Duna vízi útja, a jó kikötési lehetőség csábította ide elődeinket, amikor 700 évvel ezelőtt létrehozták Ó-falut, mai néven Szigetújfalut.
A honfoglalást követően a falu fejedelmi birtok volt. Révátkelője közelében egy XII. századi bencés, majd később karthauzi, ezt követően ciszter-kolostor állt valaha, melynek nyomait sokáig lehetett látni ‐ alacsony vízálláskor még ma is lehet ‐ a Duna medrének szélén.
Faragott köveinek egy részét a községi templom építésénél használták fel, de néhányat a Székesfehérvári Szt. István Múzeumba szállítottak.
A község története az 1200-as évek közepére vezethető vissza, Nova Villa, Újfalu néven említik először 1252‐ben.
A település a török hódítás idején lakott hely volt.
A török kiűzése után rácok és szerbek voltak a település új lakói.
A német telepesek a XVII. század végén érkeztek ide. A letelepedéshez kapott kedvezmények után a szokásos úrbéri szolgáltatások teljesítésével tartoztak földesuruknak az újfalusiak.
A családok, a néhány holdas földterületek miatt arra kényszerültek, hogy jövedelmezőbb megélhetési módot keressenek. Ezt a munkaigényesebb kertészeti kultúrákkal sikerült elérniük, hisz a környék talaja és a mikroklíma kedvezett a zöldség, és gyümölcstermesztésnek.
Az 1848‐as jobbágyfelszabadítást követően a faluban a kis‐ és középbirtokok voltak a jellemzőek.
Az 1865‐ös tűzvész a falubeli házak többségét elpusztította.
A századfordulót követő évtizedekben a falu lakossága a mezőgazdaságból élt.
Az első világháború a hagyományos paraszti életformát megszakította.
A faluból a hadseregbe 380 katonát soroztak be, és közülük 63‐an vesztették életüket a fronton.
Emlékükre 1924- ben állítottak emlékművet, amely a község helyi védettség alá tartozó építészeti értékei közé tartozik.
A háború utáni évtizedekben ‐ a mezőgazdaságban dolgozók mellett kialakult az iparban dolgozók rétege.
A front közeledtével, 1944ben az itt élők közül sokat besoroztak a német csapatokhoz.
A harcok végkifejleteként 1944. november 22‐én foglalták el a falut az orosz csapatok.
A háborút követően, az 1941‐es népszámlálás adatai alapján a német lakosság egy részét ‐ 800 főt ‐ kitelepítették.
Az ország más területeiről és a csehszlovák‐magyar lakosságcsereegyezmény alapján.
Magyarországra került családok közül többen érkeztek az üresen maradt portákra.
Az összevonások a közigazgatásban is előtérbe kerültek, így 1977. április 1‐jén Szigetújfalut egyesítették
Szigetcséppel és Szigetszentmártonnal. Már ezt megelőzően kiépítették a településen a villanyvezetékeket és az úthálózatot.
A faluban a víz központi kútból, vízhálózattal jutott a házakba.
A településen az orvos mellett anyavédelmi központ és fogorvos működött.
Szigetújfalunak ekkor művelődési háza és jól felszerelt általános iskolája volt.
A környéken egyedül tartott fenn a tanács bölcsődét.
A település a rendszerváltozás első évétől közigazgatási tekintetben ismét önálló.
A régi településmagban az utcafrontra épített, oldalhatáron álló beépítési módú lakóházak állnak.
A telekszerkezetre a hagyományos halmazos szerkezet jellemző. Az épületek egy része utcavonalra épült, előkert nélkül. Az újabb településrészeken már szabályos telekosztás és utcahálózat valósult meg,
az épületek előkerttel és már szabadon álló beépítési móddal épültek.
Szigetújfalu természetes nyugati határa a Duna főága.
A település természeti értékeivel vonzza a látogatókat. Tölgyesek, füzesek, nyárfások váltogatják egymást, az ártéri erdősáv Magyarország egyik legszebb ligeterdeje. A természetvédelmi terület védett növények termőhelye. Őzek, vaddisznók, nyulak találnak itt élőhelyre. A vízparti madárvilág különleges példányai a fekete gólyák és fekete harkályok is védelem alatt állnak.
RÉGÉSZETI ÉRTÉKEK – Római kikötőerőd
A település legrégebbi épített emléke. Régészeti feltárás híján csak annyit tudhatunk, hogy a második
századra épült ki a limes a Duna vonalán és utána többször átépítették. A negyedik században a Duna bal partján is építettek erődöket, kikötőerődöket. Lehet, hogy csak ekkor épült meg a kikötőerőd.
Ma csupán a kikötő kőből épített maradványa látható. A római birodalom határai – A dunai limes szakaszához magyarországi tartoznak
Szigetújfalu 087/1, 094/1‐2 és 095 helyrajzi számú területek. Tamás nádor által építtetett nemzetségi monostor 1186‐ban Tamás nádort az általa a Szent Miklós‐szigeten alapított monostorban eltemetik. A Szent Miklós‐sziget ekkor még a Duna közepén
helyezkedett el és joghatóságilag Fejér megyéhez, ezen belül Ercsihez tartozott.
II. András az ercsi Szent Miklós szigetet a ciszterci rend clairvauxi házának adta.
1238‐ban IX. Gergely a pápai tulajdonban a”Titkos hely‐szigetén” álló monostort a karthauziaknak adta.
Később még más szerzetesrendeknek is át lesz adva a monostor épülete.
A török időkben elpusztul, annyira, hogy Bél Mátyás már csak az álló falakról tud beszámolni
1737‐ben. 1770‐ben elbontják az újfalusi lakosok, hogy köveiből az új templomukat felépítsék.
Ebből a templomból kerülnek elő azok a faragványok, amelyek bizonyítják a hajdani monostor létezését. Ma már semmi nincs a föld felett az eredeti helyén. 1954‐ben Entz Géza művészettörténész kutatta,
jelentős Árpád‐kori monostornak írja le.
HELYI TERMÉSZETVÉDELMI VÉDETTSÉG ALÁ JAVASOLT ÉRTÉKEK: Móra fa
Iskolánk nagybecsű fájának története 2012 tavaszára nyúlik vissza és egy környezeti nevelési pályázathoz köthető. 2011 novemberében indult a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület projektje az IKEA
közreműködésével az Erdők Nemzetközi Éve alkalmából. A program fókuszában az erdő illetve a fa állt,
mint élettér. A projekt célkitűzése az volt, hogy a csatlakozó iskolák diákjai minél több időt töltsenek erdei környezetben, ismerkedjenek meg minél alaposabban az erdei élőhellyel.
A Szigetújfalui Móra Ferenc Általános Iskola pályázott, hisz falucskánk csodálatos ártéri erdővel és határában lévő más rendezett erdőségekkel is rendelkezik. Ekkor jött az ötlet, hogy válasszunk magunknak egy
„saját” fát is. Választottunk egy kb. 120‐130 év körüli „kisöreg” kocsányos tölgy (Quercus robur) lett.
Azért pont ő, mert egy igazi túlélő: ültetésének évében a Csepelsziget ezen részén homokmegkötés folyt akáccal és tölggyel.
A környéken a faj képviselőjeként (egy fiatalabb tölgyön kívül) ő maradt meg egyedülállónak.
TERMÉSZETVÉDELMI VÉDETTSÉG ALATT ÁLLÓ ÉRTÉK Ártéri erdő
A Szigetújfalui ártéri erdőt a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 97/1977. VB számú határozatával
védetté nyilvánította. A védettséget Szigetújfalu Község Önkormányzat Képviselőtestülete 6/2009. (IV.29.) számú rendeletével fenntartotta. A Szigetújfalui ártéri erdő helyi jelentőségű védett természeti terület a
szigetújfalui 091 és 093 hrsz‐ú ingatlanokon található, 88,50 hektáron.
A terület a 45/2006. (XII.8.) KvVM rendelet alapján Natura 2000 területnek minősül, a Magyar Állam
tulajdonában és a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében áll. A természetvédelmi terület Csepel‐sziget ártéri,
Duna‐menti ligeterdeinek egyik legszebb maradványa.
A társulások között megtalálható a part menti bokorfüzes, fűz‐nyár, illetve a keményfás
(szilkőris‐tölgy) ligeterdők.
Az itt található fafajok közül meg kell említeni a kocsányos tölgyet, a mezei juhart, a magyar kőrist.
Gyakoriak a tavaszi geofitonok, mint például a hóvirág, a csillagvirág, de előfordul itt hegyvidékű eredetű medvehagyma, gyöngyvirág, nagyvirágú ibolya, széleslevelű salamon pecsétje.
A vegetációs időszakban az árkokat tömegével borítja a nyári tőzike. A cserjék közül megtalálható itt a fagyal, a mogyoró, a kányabangita, kutyabenge, téli zsurló valamint a ma már csak ritkán előforduló feketegalagonya is elvétve megtalálható, valamint a kipusztulóban lévő ligeti szőlő. Madárvilága is igen gazdag,
kis és nagy fakopáncsokkal, fekete harkállyal gyakran találkozhatunk, de költ itt az énekes rigó, a csuszka és a rövidkarmú fakusz.