iskolánk történeteT



Érdemes elolvasnia, ha érdekli egy szép történet, melyben röviden betekintést engedünk iskolánk varázslatos és néhol döcögős múltjába.

Az első reménysugár óta..


Egy szép történet mely mára történelemmé vált




1899. év tavaszán a plébános, mint a római katolikus iskolaszék elnöke, kérvényt nyújtott be a községi képviselő testület felé egy új iskola építése vagy a meglévő kibővítése tárgyában. A képviselő testület határozatában kérte az iskolaszéket, hogy .az iskola építéssel várjanak addig az ideig, míg az eladott házhelyek vételárai mind befolytak, mely összeg úgy is az iskola építkezési czélokra lett előre ajánlva. A járási főszolgabíró és a királyi tanácsos év vége felé elrendelték az állami leányiskola kibővítését, illetve még egy, tehát a harmadik tanterem felállítását. A községi képviselő testület határozatában a következőket rögzítette: ez idő szerint a harmadik tanterem felállítása teljesen felesleges, azon alapos indoknál fogva mivel az összes állami iskolába járó tankötelesek száma a 100-at alig haladja meg ... a meglévő két tanterem olyan tágas, hogy azokba a törvény kívánalmainak megfelelőleg legalább is 140 tanköteles nagyon kényelmesen elfér
1908. decemberében – hosszú évek előkészítő munkája eredményeképpen – a katolikus iskolaszék iskola építése céljából 20 éves törlesztéses kölcsönt vett fel. Perndl Flóris budapesti építőmester elkészítette az új iskola terveit. 1909-ben az iskolaszék a Püspöki Hatóság engedélyével Holzmann Henrik ráckevei vállalkozóval építési szerződést kötött a két tantermes iskola és a hozzá tartozó két tanítói szolgálati lakás megépítésére. Az épületet még ebben az évben birtokba vették a tanulók és a tanítók. 1913-ban a község elöljárósága megvizsgálta az állami leányiskola magas hiányzásának okát. A vizsgálat bebizonyította, hogy a kimagasló hiányzás okai a szőlőműveléssel kapcsolatos munkálatokban keresendő. A családok májustól októberig (szüret végéig) a földeken dolgoztak, sokan – még a gyermekek is, napszámot vállaltak a család jobb megélhetése érdekében. A képviselő testület elmarasztalta az állami leányiskola igazgatónőjét, amiért nem június 15-e előtt tartotta meg az évzáró vizsgákat.
A magyar Királyi Tanfelügyelőség és a községi képviselő testület elismerte, hogy a felekezeti iskola mintaszerűen működik. Az első világháború ideje alatt a falu mindkét iskolájában szünetelt a tanítás.
Az 1920-as évek elején újból átszervezték az iskolákat. A római katolikus iskola vezetősége – mindenekelőtt erkölcsi szempontból – ismét a fiúk és a lányok elkülönítését kívánta. Az iskola ismételten két épületben működött, egyikben a fiúk, a másikban a lányok tanultak.
A tankötelesek száma összesen 350 fő volt, három tanító foglalkozott a fiúkkal, két tanítónő oktatta a lányokat. Mindkét iskolában két-két tanterem volt, három-három tanerővel. Egyik iskola sem tudta már az igényeket kielégíteni. A községi elöljáróság 1922-ben úgy határozott, hogy az 53 év óta használaton kívül lévő Vasút utcai temetőt az egyházközségtől iskola építése céljára meg kellene vásárolni. 1926-ban a községi képviselő testület az iskola építési költségeinek 50 %-át a Magyar Királyi Népjóléti Minisztériumtól államsegélyként megkapta. A két tantermes iskolában 1927-től megkezdődött a tanítás.
Az épületet végül 1964-ben lebontották.
Az 1937-38-as tanévben a katolikus iskola magyar tagozatúvá, az elemi iskola német tannyelvűvé vált. 1938. októberében – nem sokkal a tanév megkezdése után – az állami iskola vezetése a német anyanyelvű gyermekeket átvette az állami iskolába, a magyar anyanyelvűeket a katolikus iskolába irányította. Ettől kezdve egy osztályban tanultak az egyidős lányok és fiúk.
Az új tanév újabb nehézségeket hozott. A település iskoláit ismét átszervezték: az állami elemi népiskola bérelt termeiben tanították az I.-IV. osztályosokat, a felső tagozat 36 tanulója a katolikus épületbe került. A katolikus iskola tanítási nyelve továbbra is a magyar, az állami iskola kisebbségi rendszerű maradt.